Oldal kiválasztása


A nemzetközi népszerűségnek örvendő Rudas Gyógyfürdő nevével kapcsolatban évtizedek óta töprengenek a szakemberek. A fürdő neve a török ​​korban “Zöldoszlopos fürdő” volt, amely a régészek szerint egy már nem létező díszítőelemből származhatott. Az oszlop helyét ma is jól látható, a falakba épített zöld kövek jelzik. Jelenlegi nevének, a Rudas fürdőnek az eredetével kapcsolatban több javaslat is felmerül, az egyik lehetséges változat, hogy nevét a kompkikötő mólójáról kapta. Más vélemények szerint azonban a környéken élő mosómedvék által használt “Rudna ilidže” (ásványfürdő) elnevezésből – kis áthallással – született a jelenlegi név.
A csodálatos Széchenyi Gyógyfürdő egyik legérdekesebb története – bármilyen furcsa is – a vízilovakhoz kötődik. A népi legendák szerint a Széchenyi Gyógyfürdő termálvize is afrodiziákum, amelyet a közeli állatkert is használ. Állítólag a park vízilovai is ebben a vízben fetrengtek, így nem csoda, hogy az európai állatkertekben élő vízilovak jelentős része magyar ősöktől származik.
A Gellért Gyógyfürdő században Európa legmodernebb gyógyfürdőjének számított. Ki hinné, hogy alig egy évszázaddal ezelőtt még “Sárosfürdőnek” hívták a medencék alján megtelepedett és a forrásvízzel együtt kitörő finom forrásiszap miatt? A fürdőt akkoriban nem az arisztokrácia, hanem a szegényebb rétegek látogatták és gyógyításra használták. A feljegyzések szerint a Gellért vízhez még “használati utasítás” is volt, úgy tartották, addig kell benne fürödni, amíg szép piros nem lesz a bőr, majd addig kell pihenni a strandon, amíg el nem múlik a bőrpír.

A budai Szemlő hegy lábánál található forrásokat már a rómaiak is ismerték és használták. Claudius császár korabeli felirat említi az itt folyó felső és alsó hőforrást, a mai Császár-Komjádi Béla Sportfürdő és a Lukács Gyógyfürdő területét. A forrás később sem maradt kihasználatlanul, a honfoglalás idején ezen a helyen állt Felhévíz település, a fürdőt pedig őseink is használták. A XII. században pedig a gyógyítással foglalkozó lovagrendek telepedtek meg itt a történelmi források szerint, akik a víz gyógyító erejét kihasználva fürdőt és kórházat építettek kolostoraik mellé.
A Csillaghegyi Strandfürdő forrástörténete is a római korig nyúlik vissza. Régi írások és legendák szerint ez a forrás már akkor is ismert volt, és egy vízvezeték szállította a vizét a közeli Aquincumba. A hatalmas Róma helytartói fürdőt is építettek itt, melynek vizét ez a forrás szolgáltatta. A környéken az Árpádok idejében élt öregember elmondása szerint azért kapta a nevét, mert a legenda szerint a honfoglaló Árpád a közelben nyugszik örök álmát.
Hét titok a budapesti fürdők történetéből
Ami Aquincumot illeti, a mai Római Strandfürdő területe a honfoglalók idején is ismert víztározó terület volt. Mai elnevezése arra emlékeztet, hogy a rómaiak már II. században fürdőház épült itt a Duna-parton. A források környékét szent helyként tisztelték, a fürdő területén találták meg a régészek a szentély alapfalait. Mátyás király uralkodása idején kórházat létesítettek a környéken a tó partján.

Újabb keletű a belvárosi Dandár Gyógyfürdő, amely a múlt század elején tisztulási céllal épült. A Fővárosi Székesfőváros Közmunkatanácsa 1928-ban határozatot hozott a közfürdők létesítéséről, amelyben a higiéniailag szükséges fürdőlehetőségek olcsón biztosíthatók. Ennek a programnak a részeként ez a fürdő épült meg elsőként, melynek működéséhez szükséges gyógyvizet tartályhajókkal szállították a Széchenyi gyógyfürdőt ellátó mélyfúrású kútból. 1978-ban a fürdő felújítása megtörtént, a vízellátás a közeli Közraktár utcában található, erre a célra kialakított kútból.

Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.104 (Klösz György felvétele, 1913) (1); Fortepan (Jurányi Attila, 1920) (2);





Cikk forrása