Oldal kiválasztása


A fürdőkultúra több évszázados hanyatlás után a 18. században, az orvostudomány fejlődésével újra erőre kapott, kezdetben hidegvizes kúrák formájában. Ezek a kúrák szemléletükben rendkívül modernek, hiszen a szervezet ellenálló képességének növelésével igyekeztek elérni a kívánt hatást.

A középkori Európában a fürdőkultúra erősen háttérbe szorult az egyház által képviselt erkölcs miatt. A lassú gyógyulást csak a 18. századtól tapasztalták először hidegvizes kúrák formájában.


A belsőleg és külsőleg alkalmazott vízkúrák gyógyító hatásának feltételezése már ősidők óta vezetett terápiás következtetésekhez. A 18. században a német orvosok körében is népszerű volt a hidroterápia (vízgyógyászat), ezen belül a hideg víz gyógyászati ​​célú felhasználása.

Betegség ellen: hideg, friss víz

Johann Siegmund Hahn sziléziai orvos 1713-ban publikálta „Tanítás az édesvíz erejéről és az emberi szervezetre, egyébként betegekre gyakorolt ​​külső és belső hatásairól” című munkáját. Édesapjával hidegvizes borogatást készítettek láz ellen, ami nagyon népszerű lett. Könyvében azonban minden betegség ellen a hideg (friss) víz használatát javasolja. A szervezetben lévő méreganyagok lebontása érdekében Hahn azt javasolja, hogy éjszaka éhgyomorra vagy friss gyümölcs elfogyasztása után igyon vizet. Jellemző nézete, hogy a hideg vizet részesítette előnyben, mint a meleg vizet, mert “hígabb és finomabb, így a legfinomabb részecskéken is könnyebben áthatol”.

A laikusok is kedvelték

A két „vizes” Hahnt a 19. században népszerűvé vált hidegvizes kúrák előfutárának tartják. A 19. század elején a vízgyógyászat népszerűségét jelentősen növelte, hogy laikusok is terjesztették, mint az iskolagyógyászatnál hatékonyabb “természetes” gyógymódot. Leo Bergmann orvos, aki 1838-ban az étrendet, a hideg vizet és a testmozgást az orvostudomány „három hőseként” értékelte. Felfogását jól tükrözi ez a tőle származó idézet: “Ha figyelembe vesszük, hogy a hideg víz az az anyag, amely az összes többi közeghez képest a legnagyobb mennyiségű éltető levegőt tartalmazza, akkor valóban új életingert nyerünk minden korty frissen. víz.”

A természetgyógyászat alapjai

A hidegvizes kúrák kompenzálására vagy kiegészítésére speciális diétákat dolgoznak ki. Így Johannes Schroth, egykori transzporter bevezetett egy böjt- és szomjoltó kúrát (“Schroth-kúra”) a betegek gyógyítására. 1855-ben Rikli Arnold megnyitotta az első napozóintézetet Veldesben. A természetgyógyászat a biedermeier korszakban robbant fel Németországban, amely a legerősebb támogatást a hidegvizes gyógymódok ötletétől kapta.

Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel és fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra…





Cikk forrása