Oldal kiválasztása

[ad_1]

Idén a legbonyolultabb múltú és a későbbi beavatkozások által leginkább megzavart lelőhely déli harmadában különösen nehéz körülmények között zajlottak a tervezett régészeti kutatások a Zalavár-Vársziget területén. Szőke Miklós Béla, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézet tudományos tanácsadója és Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetésével idén is együttműködve folytatta a munkát a két intézmény.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzJiNTY3MWFkNmMzNTRkM2RiNmRmMTE2YWRhZDdkMGUy
Drónfelvételek a kutatott területről
Forrás: abtk.hu

A 840-es évek elején a Vársziget déli nyúlványát széles és mély erődárokkal határolták le Pribina és Kocel megerősített udvarháza számára, majd ebben épült fel a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom.

Szent István király végül a helyén alapította a bencés kolostort, melynek templomát – a felújított Mária-templomot – 1019-ben szentelték fel Szent Adorján tiszteletére.

A kolostort a középkorban, a 15-16. században többször átépítették és bővítették. században megerősítették.

A török ​​elleni harcok során erőddé építették át, amelyet – a megmaradt kolostorrészekkel és a templommal együtt – 1702-ben I. Lipót parancsára felrobbantottak.

A romok kőanyagát aztán elhordták a környező utak és gátak építésére, helyüket homokbányaként használták, amely a 19. század közepétől egyre mélyebb lett, és jelenleg kb. 1500 négyzetméter.

A feltárás elején
Forrás: abtk.hu

Bár a Vársziget Magyarország egyik legkorábban feltárt régészeti lelőhelye, amelyet 1841-ben és 1881-ben dokumentáltak, az idei feltárás során a kutatók meggyőződtek arról, hogy az egykori Mária-, majd Szent Adorján-templom az alapozás aljáig elpusztult. falak. Véglegesen azonban csak jövőre tudnak nyilatkozni, amikor a szakemberek mindenhol elérik az altalaj szintjét.

A lelőhely pusztítása a XX. Az 1930-as években a tihanyi újjászületés révén ismertté vált Bittera Gyula a bányászati ​​gödör déli peremén illóolaj-lepárlót épített, amely egy őrlőszobát, egy kutat és egy vízelvezető aknát is tartalmazott. Természetes kőalapon álló, sárga, homokos habarcsra fektetett téglafalaik és betonpilléreik az Árpád-kori kolostor megmaradt alapfalaira, illetve azok pusztuló rétegére épültek.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzQ4ZDIyZjgwYmRjMjQ0YWRiNzdkZGJhMjZmNzk3MzM0
A Bittera illóolaj-lepárlójának maradványai
Forrás: abtk.hu

A lelőhely szisztematikus régészeti feltárása az 1950-es évek elején kezdődött. 1963 és 1966 között Cs. Ágnes. Sós, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze azt is megpróbálta tisztázni, hogy mi maradt meg a bányászati ​​gödör déli szélén található kolostorból és templomából. A szűk kutatóárokkal végzett feltárás azonban csak szerény eredménnyel járt, nem segítette a jelenségek közötti összefüggések megértését, sőt néhányat el is pusztítottak.

A modern kor különféle zavarai és pusztításai ellenére a lelőhelyen számos olyan felület található, amelyek a középkor óta érintetlenek.

A bányászati ​​gödör déli pereméről a gyepréteg eltávolítása után egy méter széles és mintegy 17 méter hosszú, északról délre húzódó tégla-, kő- és habarcstörmelékcsík jelölte ki a bánya keleti falának helyét. Árpád-kori apátság, de sem a falhoz tartozó egykori gyalogos szint, sem a bontási szint már nem volt dokumentálható. Az alapárok legalsó, 25-30 centiméter vastag törmelékfeltöltése és a sűrűn egymás mellé vert cölöpökből álló alap csak megmaradt.

Ezzel a fallal párhuzamosan, tőle hat méterrel nyugatra volt egy másik cölöpalapozású fal, amely a kolostornégyszög keleti szárnyának utolsó helyiségét határolhatta.

Az egyik cölöplyukból egy IV. Béla dénárt is találtak, amelyet egy itt ásott rókalyukban találtak a kutatók.

A későbbi évszázadokban a kolostort folyamatosan javították, bővítették és megerősítették. A keleti falat a feltárt szakaszon egy külső, utólagos támpillér erősítette meg, a belső oldalon pedig két különböző időben, eltérő színű habarccsal épített falszakasz csatlakozott hozzá.

A keleti fal délkeleti sarka körül félköríves ívben kisebb átmérőjű, vöröses bomlásokkal feltöltött cölöpök helyezkedtek el, amelyek a fal délkeleti sarkának lebontásakor keletkezett kerek torony 70-80 cm széles alapzatához tartozhattak, ill. Giulio Turco rajzán örökítette meg 1569-ben.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2NhZmNjMDEzYzIzMTQ5MDFhMmQwZTM0YjI5NjJlZmE1
A kolostor fala cölöpalapozású
Forrás: abtk.hu

A keleti fal külső és belső oldala mentén nagyméretű faoszlopokat ástak, a korábbi évszázadokban már meggyengült falszakaszt deszkákkal erősítették meg. A déli falszakasz védelmére emelt palánkot – melynek faszerkezetét számos vasszög és ácskapcsok jelzik – nagyméretű kövekkel töltötték ki, amelyeket a faszerkezet elkorhadását követően terítettek ki.

A déli falszakasz feletti törmelékréteg tisztítása során a régészek egy rendkívül szép, alabástromszerű, úgynevezett pipaagyagból készült angyalszobor töredékére bukkantak, amely a párhuzamok alapján egy németországi műhelyben készült. , talán Utrechtben, a 15. század második negyedében.

Közvetlenül a bányagödör déli szélén a kutatók egy két méter hosszú, téglából és kőből épült építményt tártak fel, melynek keleti oldalán egy méter széles, süllyesztett, habarcspadlós előtér található. Az előtér kitöltése nagy mennyiségű 15. századi edénytöredéket, vassarkot és vaskéshüvelyt rejtett.

Az angyalszobor fejtöredéke
Forrás: abtk.hu

Kelet felé a kályha a kolostor keleti falának tövéig terjedt, és egy kis részben bele is vágott. Déli szomszédságában egy hozzá hasonló, de kevésbé ép kályha maradványai is előkerültek. A kutatók a kolostor építési fázisaihoz köthetők pontosan, ha a feltárás folytatódik.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Q5NzEzYTE2YjNhNTRjY2E4ZDg4OTAyNDZiNWFmNGFj
Az 1. kályha és előtere
Forrás: abtk.hu



[ad_2]

Cikk forrása