Oldal kiválasztása

[ad_1]

Naprendszerünk legtávolabbi bolygójának gyűrűiről utoljára 1989-ben készült hasonló részletes kép, amikor az amerikai űrügynökség (NASA) Voyager 2 űrszondája néhány órán keresztül tartózkodott a jégóriás közelében.

A Hubble Űrteleszkóp felvételein a Neptunusz mélykék színt játszik a légkörében lévő metán miatt. Ezzel szemben James Webb elsődleges képalkotója, a NIRCam

infraszűrőjén keresztül szürkésfehér színben tündököl a bolygó, felszínén jeges felhők is látszanak.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2UzODViYTUyNzQ0NTRhYzVhM2VlMWUwNzk2NWQ3OTAz
Forrás: NASA

Mark McCaughrean, az Európai Űrügynökség (ESA) illetékese elmondta, hogy a Neptunusz gyűrűi sokkal több infravörös sugárzást vernek vissza, így jobban kiemelkednek a képeken.

A NASA közleménye szerint a kép “érdekes fényt” mutat a Neptunusz tetején. A bolygó dőlésszöge és a Nap körüli 164 éves keringése miatt a csillagászok még nem tudták alaposan megvizsgálni északi pólusát.

James Webbnek sikerült elfognia a Neptunusz tizennégy ismert holdja közül hetet, köztük a legnagyobbat, a Tritont. Még a Plútó törpebolygónál is nagyobb Triton fényesebb, mint a Neptunusz a képeken, mert jég borítja, ami visszaveri a fényt. Ez a hold szokatlanul fordított pályán kering a bolygó körül, így a csillagászok úgy vélik, hogy a Triton része lehetett a Naprendszer peremén található Kuiper-övnek, amely végül a Neptunusz gravitációs vonzásába került.

Az Európai Űrügynökséggel közösen felbocsátott távcsövet az 1990-es évek közepe óta fejlesztik, végül decemberben került a világűrbe.



[ad_2]

Cikk forrása