Oldal kiválasztása


Tíz évvel a bezárása után, 2017-ben lebontották az Újpesti gyógyfürdőt és Uszodát. Az 1970-es évek elején határozták el a fürdő megépítését, amely sokáig a főváros legmodernebb fürdőjének számított. A Fővárosi Fürdő Igazgatóság 1974. október végén több napilapban is álláshirdetést közölt. Leendő fürdőjükbe azonnali kezdéshez többek között portást, takarítót, műszaki asszisztenst, villanyszerelőt, lakatost kerestek. Még azt is hozzátették, hogy nyugdíjasok is jelentkezhetnek. A hirdetések kissé kétségbeesett hangvétele nem véletlen, hiszen alig két hét volt hátra az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda november 7-i átadásáig. Újpesten már működött egy kis kapacitású szüzességfürdő – Erzsébet-fürdő néven – a Fővárosi Tanács pedig 1970-ben gondolkodott a cserén. Az eredeti terv az volt, hogy a régi fürdő helyére jóval nagyobb kapacitású tisztasági fürdőt építenek a főváros IV. kerületben. A tervet azonban gyorsan megváltoztatták, miután kiderült, hogy nagyobb igény lesz egy “normál” fürdőre és egy uszodára. A kiválasztott területen nem volt hőforrás, új kút fúrására sem akartak pénzt költeni. Megoldásként felmerült az ötlet, hogy a hat kilométerre található Széchenyi Gyógyfürdő távvezetékén szállítsák a gyógyvizet az új fürdőbe. Így 1972-ben megkezdődhetett a gyógyfürdő és az uszoda építése. Akkor 150 millió forintos költséggel számoltak, ami inflációtól megtisztítva mai áron nagyjából nyolcmilliárd forintot tenne ki. A tervezők lenyűgöző épületet álmodtak meg. A fürdőépület 3400 négyzetméter alapterületű, kétszintes, acélvázas vasbeton kombinációjú. A fürdő előcsarnokának két falát Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész 30×30 négyzetméteres üvegmozaik kompozíciója díszítette. A mozaikkockákat Olaszországból, a világhírű muránói üveggyárból hozták. Később az épület tervezői, a szentmártoni Bene László és Ybl Miklós Ferenc kaptak díjat ezért a munkáért. A fürdő építése ugyanakkor nem haladt túl gyorsan. Az Esti Hírlap 1973 végén, egy évvel a tervezett átadás előtt írt arról, hogy mostanra nagyon felgyorsulnak a munkálatok, így nincs veszélyben az 1974-es őszi átadás. A végül 1974 novemberében átadott Újpesti Gyógy- és Uszodában több termálvizes medence, uszoda, gőzfürdő, 16 egységes fürdőkád volt. Külön gyógyászati ​​részleg is kialakításra került, ahol sós vizes fürdő és sokféle elektroterápiás kezelés volt elérhető. A környék lakóinak hamar megtetszett az új fürdő. Egy évvel a megnyitó után a Tükör hetilap Eszék Mártonné újpesti háziasszonyt idézte: “Nem lakótelepen vagyunk, nincs fürdőszobánk. Szerdánként szoktam jönni a fürdőbe, ami nőnap. Lezuhanyozhatsz és tisztálkodhatsz.Van itt egy nagyon jó masszírozó lány is,és a gyógyvíz igazi áldás a rossz térdemre.Utána pihenek egy órát és iszom egy szörpöt vagy egy kávét az automatából.Ez a szerdám része is.” Vető Edit fodrász is méltatta a létesítményt: „Azt mondom, ez a fürdőszoba a két műszakos munkásé. Hetente kétszer-háromszor jövök úszni és úszni, sőt egyszer megtörtént, hogy volt színházjegyem, és itt, a fürdőben a “verseny” fodrászatban megcsinálták a hajam. Néha találkozom az öcsémmel is, itt tanulnak meg úszni a tanmedencében. És tudod mit szeretek igazán? Az, hogy minden héten elhoznak egy csapat gyereket a fóti gyerekvárosból fürdeni, úszni. Ha ezt az örömöt megzenésíthetnék!” Kritikus hangok is megszólaltak. Kiss Gézáné a Képes Újságnak írt olvasói levelében így foglalta össze a problémákat: “az Újpesti Gyógyfürdő megnyitását nagy örömmel fogadták a környékbeliek, különösen a régebbiek. Elődje, a régi Erzsébet fürdő már biztosan nem felelt meg a követelményeknek, de sajnos ennek az új létesítménynek is vannak hibái. A csupa üveg külső vonzó. Belül azonban van jó néhány hiányosság. Például az öltözők előtt nincs olyan pad, ahol leülhetnénk öltözködés közben. A medencék körüli mozaik csúszós, a vendégek könnyen eltörhetik rajta a bokáját. A masszázsszoba nem elég meleg, a zuhanyzókban szinte hideg víz van.” Az újpesti fürdő nem volt kereskedelmi sikertörténet. A Kereskedelmi Szemle azt írta, 1977-ben a fővárosi fürdők közül az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda szenvedte el a legnagyobb veszteséget. Akkor 3,1 millió forint bevétele volt, míg a fenntartónak 14,1 millió forintot kellett rá fordítania. Hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban a fürdőbelépő árát mesterségesen alacsony áron tartották, a létesítmények bevételét pedig az állam kompenzálta. Ekkor még a fővárosi nagy történelmi fürdők is veszteségesen működtek. A gond csak az volt, hogy az újpesti fürdőnek akkor sem sikerült lefaragnia a veszteségeket, amikor a fürdők már nem kaptak állami támogatást. A 2000-es évek elejére mind a fürdő épülete, mind a termálvíz távvezeték felújításra szorult, ezzel párhuzamosan évről évre csökkent a fürdő látogatottsága. 33 éves működés után, 2007-ben jelentős veszteségek miatt döntöttek a bezárásról. Az épületet nem tudták eladni, ezért 2017-ben, a bezárásának tizedik évfordulója körül lebontották az egykori gyógyfürdőt és uszodát. Ez a cikk az Arcanum segítségével készült. Fotók: Fortepan / Fürdő Igazgatóság, Bojár Sándor, Kádas Tibor. 1974-es felvételek.



Cikk forrása