Oldal kiválasztása



Nyugdíjba vonul Tarcsi Gyula mentőápoló, aki 36 éve aktív és szeretett tagja a közösségnek – – jelentette be az Országos Mentőszolgálat Fcebook oldala pénteken. Ünnepi műszak keretében búcsúzott Gyulától az egész Debreceni Mentőállomás, ahol a mentős átvette az Országos Mentőszolgálat logójával, az életmentő nevével és tartózkodási helyével gravírozott pecsétgyűrűt.

Ennél jobban csak az a költemény mozgatta meg, amelyet kollégája a tiszteletére írt.

Íme a vers:

Valamivel ezelőtt, körülbelül 36 évvel ezelőtt
egy hideg januári télbe
Egy fiatalember lépett be
A mentőállomás elé.
Nehéz léptekkel haladt előre
Fel a lépcső tetejére.
Félve nézett a jövőjére.
Azt mondták, felvették a feladatra
Bújj bele a fekete egyenruhába.
Hirtelen egy mentőautó volánjához
megtalálta magát
A fekete egyenruha szoros volt,
A szürke kabát szoros volt.
Elöntötte az izgalom
És rájött, hogy soha nem fog egyedül dolgozni
Különös család gyermeke lett
Elkezdték hívni: Bajtárs
Ez lett az új neve
Ismeri ezt a fiatal Gyulát?
Biztosan te voltál.
Aki megmentő akart lenni
Más kérdés, hogy magadra vállalod
De a nagy szavak helyett a tettek beszéltek
Hiszen sokaknak életet jelentettek
Mert tudtad, érezted
Az életeket meg kell menteni
Spórolj, amíg lehet
És talán egy kicsit azon túl is.
Sok éven át ezt tetted
hivatástudatod büszkeséggel töltötte el létezését
Egyszer volt…egyszer volt…
Az élet megállt.
Elküldte hozzád a Gonoszt vérrög formájában.
Meg akart sérteni,
Földhöz vágni.
De nem engedted.
NEM!!
Csak fél térdre borultál, mint egy sebesült harcos.
És a kezek a hóna alá nyúltak
Finom, karcsú, női kezek.
A felesége keze
Abban az évben elfogadta
hogy többé ne legyen a tiéd
Soha nem enged el
– suttogta a füledbe
Kelj fel Gyula!
A pizsama nem a te ruhád
Egyenruhád van
És felálltál
És visszajöttél
Most cserélted a kormányt aktatáskára.
megráztad magad
Ott folytattad, ahol abbahagytad
És jött a legendás 610-es forda
Milyen járművek
Valami titkos gonoszság szállta meg
Valami mindig hiányzott, eltört, levált, csöpögött
Elakadtál, elakadtál, vacakolsz
Sok szép délelőtt telt el a műhelyben.
Most így mondják…
Eltöltötted az idődet.
Kipakolod a szekrényedet
Minden megfogott tárggyal
Egy emléket hordozol.
Nem kell többé hajnalban felkelned és rohanni az átöltözéssel
Reggelit és ebédet becsomagolni
Délután háromkor enni.
már nincs rá szükségem.
Ezt az Életet most kell élned
Ami eddig kimaradt
Ez könnyű
Az a boldog.
És most utoljára szóljon a sziréna
Ez lélekzúzó!
Őrizd meg az emlékeidben, mindannyian





Cikk forrása