Oldal kiválasztása

[ad_1]

Sok idős ember még emlékszik arra a vizes területre, amely a mai salakos pálya és a régi vasúti gördülőállomány között terült el a Téglagyár határában. A még meglévő ingatlant buja növényzet borítja, távhővezeték szeli át, de csak néhány földnyelv és egy zúzott köves út emlékeztet mesés múltjára.

A Déli sorból alagúton megközelíthető parkról, az egykori oázis történetéről Zoltai Lajos írt az 1933-as Debreczeni Képes Kalendáriumban.

Az egykori vasúti gördülőállomány alagútja ma, a Déli sor és az egykori Cserkész-tó területe között
Forrás: Naplóarchívum

Mint felidézte, a város délnyugati oldalán lévő tó a szőlőskertek között alakult ki, s ez volt az egyik legnagyobb azon iszapos gödrök és víztestek közül, amelyek hasznosítására és felszámolására először 1846-ban gondolt a városvezetés. .

Lámpás mulatság

A tó területe a pályaudvar betöltése előtt (1855-57) nagyobb volt, 1933-ban 1 hold és 1200 négyzetméter volt. Az 1860-as években ezen a szúnyogtenyésztő tócsás vízen (amelyet a debreceni dögök sokáig használtak nyersbőr mosására) honosodott meg a korábban kevesek által ismert és gyakorolt ​​rekreációs és testmozgásos játék: a korcsolyázás. 1873 elején egyesületbe tömörültek a sportág kedvelői, majd a következő év végén csónakázó egyesület is megalakult. A corizók évi egy aranyért bérelték a várostól a tó használatát, az evezősök a szomszéd aratóval együtt 3 aranyért.

Az addig félreeső, ápolatlan (megfelelően felszerelt, sártól megtisztított) útjai miatt nehezen megközelíthető tó negyed évszázadon át a debreceni fiatalok kedvelt kiránduló- és szórakozóhelye volt. Gyakran rendeztek ott díszversenyeket lámpás- és fáklyagyújtással, olykor pesti és bécsi vendégek részvételével. A vasútállomás átépítése és bővítése, valamint a Margit-fürdő versenye miatt a hajós egyesület először (1904-ben) feloszlott. A korcsolyázók hamarosan követték a példájukat.

Szabó Sándor 1905-ben évi 100 koronáért bérbe adta a leszűkült tavat és a hozzá tartozó földterületet. Családja 1929-ig tartotta fenn a hajótársaságot. A parton egy kis nyári vendéglőt is nyitott, és a természetes forrás vizéből táplálkozó tó vizében halat tenyésztett.

Egy helyi építész tervezte és felügyelte

A Magyar Cserkészszövetség az 1900-as évek első harmadában évi 1000 pengőért bérelte a tavat a Debreceni IX. A cserkészkerület számára. Majd 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díj ellenében 1205 négyzetméter földterülettel együtt az egyesületnek átadta, így 6100 pengős cserkészház épült, 1100 méter kerítés. épült, gyümölcsöst telepítettek, vízinövényeket ültettek.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2ZhZjA5MGQ0NjNhMDRmNThhMDRlNWZiODQ4YTNkZWI1
Az 1932. október 2-án felavatott cserkészház Kassay Ernő képeslapfotóján (teljes méretben)
Forrás: Reprodukció, Napló archívum

A cserkészek csekély pénzük ellenére ezermesteri tudásukkal egy igazán tetszetős megjelenésű, céljaiknak megfelelő toronyházat varázsoltak az újjáéledt csónakázótó mellé. Ezt az idilli helyet Kassay Ernő (Csáthy Kiadó) korabeli képeslapja is kiválóan illusztrálja.

A Debreczeni Képes Kalendáriom másik korabeli tudósítása is részletezi, hogy a cserkészház első tervét Györgyi Dénes budapesti építésztanár készítette. A Cserkészház alapjába már 1927-ben is többen adakoztak, például bírósági bíró, bankigazgató, önkormányzati elnök, városi tanácsos, összesen 162 adományt. Később a cserkészház új terveit Csanak József helyi építész, cserkésztiszt készítette el. A később elhatározott lőteret szintén Csanak József tervezte, és ő személyesen vezette az építkezést.

Társadalmi összefogással

Vitéz Bessenyei Lajos doktor járási cserkészelnök, mint népfelkelő százados (aki a világháborúból komoly láblövéssel tért vissza), maga ásta ki a cserkészház alapjából az egy köbméter földet, a hely, ahol akkor a ház nyitott homlokzatának színes oszlopa díszelgett.

aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzU0ZTI2YzNmMTE3NzQ5NGE4ZDY2OTJlMjQ4ZDZiZGE1
Az egykori Cserkész-tó területe ma, a Déli sor és a salakos pálya között
Forrás: Naplóarchívum

A cikkből az is kiderül, hogy a pénzadományokon kívül például a debreceni téglagyárak 5000 téglát, a fakereskedők sok fát, a vaskereskedők szöget, szögesdrótot, mások festéket, míg Kaszanyitzky Andor jelentős részt adományozott az üvegezés. Az eszközök beszerzése is a helyi adományozóknak, kereskedőknek, vállalkozóknak és magánszemélyeknek volt köszönhető.

A cserkészházat 1932. október 2-án avatták fel, az egész cserkészkerület és a debreceni polgárok lelkes ünneplése közepette.

Vass Attila



[ad_2]

Cikk forrása